![[edemokracia.hu]](/c/edemokracia.gif "[edemokracia.hu]"){kind=small}
|
|
 |
Aktuális | |
|
Rólunk | |
|
Dokumentumok | |
|
Pályázatok | |
|
Rendezvény | |
|
Linkek | |
|
| |||
|
eDemokrácia Műhely >> Rendezvény >> E-mail és SMS a 2002-es választási kampányban | 2024. április 19. | |
| |||
| |||
|
Töröl? Válaszol? Továbbít? E-mail és SMS a 2002-es választási kampányban A magyar történelemben először a 2002-es országgyűlési választásokon játszottak jelentős szerepet az új kommunikációs technológiák. A pártok a kampányban eltérő módon használták internetes honlapjaikat. Általában hagyományos pártújságként alkalmazták őket, emellett az MSZP portálja nagyban segítette a párt belső kommunikációját. Igazi kivételt csak az SZDSZ www.szdsz.szamizdata.hu lapja jelentett, amelyen a kampány alatt - többek között - interaktív politikai plakátversenyt hirdettek. (Lásd "szavazzram.hu - Párthonlapok a választási kampányban" című cikkünket, Népszabadság, 2002 március 25.) A pártok internetes tartalomszolgáltatása azonban önmagában nehezen váltja valóra a hozzá fűzött reményeket, hiszen a minőségi tartalom előállítása drága, bizonytalan a célközönség és kérdéses a hatékonyság mérése. S ami a legfontosabb: az egyoldalú tartalomszolgáltatásban nem hasznosulhat a felhasználók interakciója, az aktív, többoldalú kommunikációban rejlő politikai tőke.Tartalomszolgáltatás kontra személyközi kommunikáció Egészen április elejéig úgy tűnt, hogy az új kommunikációs technológiáknak nem lesz komoly szerepe a kampányban. Az új médiumok hirtelen mégis fontossá váltak a két választási forduló közötti felforrósodó közhangulatban. Újszerű, politikai használatuk azonban nem tartalomszolgáltatáshoz, hanem a személyközi kommunikációt segítő eszközökhöz - az e-mailhez és az SMS-hez - kapcsolódott. A választás két fordulója között a magyar internet történetében egyedülálló módon felbolydult az elektronikus tér. A tömegesen küldött, a kampánnyal foglalkozó e-mail-ek és SMS-ek formájában számítógépeinkre és mobiltelefonjainkra betört a nagypolitika. A korábban csupán magán- és szakmai célokra használt kommunikációs csatornáinkon megjelent a választási kampány. Hirtelen itt is fontos lett a szavazói elkötelezettség. Ugyanúgy, mint a családokban, a munkahelyeken, az iskolákban, a baráti körökben, civil szervezetekben. A politika kicsordult az ezzel foglalkozó chat-szobákból, topikokról. Mintha az egész elektronikus tér egyetlen hatalmas politikai chat- szobává változott volna. A Nyílt Társadalom Archívum 2002. április 11-én felhívást tett közzé arról, elektronikus kampánylevél-archívumot nyit. A nagy forgalmat jelzi, hogy felhívásra bő két hét alatt mintegy 2000 e-mail és 300 SMS érkezett a gyűjteménybe. Bár ezek között jópár ismétlés szerepelt, az Archívum www.osa.ceu.hu címen található, több száz e-mailt és SMS-t tartalmazó gyűjteménye azt mutatja, hogy a 2002-es országgyűlési választások két fordulója közti időszak hangulatának hu lenyomata és gerjesztője az elektronikus kommunikáció. A mobilszolgáltatók adatai alapján több millióra becsülhető a két forduló közti időszakban elküldött, a kampányhoz kapcsolódó, politikai tartalmú SMS-ek száma. Pippa Norris, a Harvard Egyetem professzora egyik írásában megkülönbözteti a premodern, a modern és a posztmodern kampánytechnikákat. Nála az e-mail és az SMS a posztmodern csoportba tartozna, mert lehetővé teszi az interakciót, a decentralizált kommunikációt. Kérdés azonban, hogy a politikai e-mailek, SMS-ek valóban ösztönzik-e a kommunikációt. Egyfelől igen, hiszen üzeneteket kapunk, emésztünk, olvasunk, cserélünk, küldözgetünk. Másfelől nem, mivel ezekre az üzenetekre ritkán válaszolunk, csak továbbküldjük (vagy kitöröljük) őket, tehát kétoldalú dialógus vagy többoldalú vita ritkán jön létre. Az első forduló utáni feszült helyzetben az e-kampány berobbanása a Fidesz negatív kampányához köthető. A vesztésre álló párt valótlan és félrevezető információkat is tartalmazó szórólapok milliós tömegével árasztotta el az országot, és suttogó propagandára szólította híveit. Ebben az értelemben a jobboldali e-kampány e fekete propaganda folytatását és a névtelen röplapok elektronikus meghosszabbítását jelentette - részben a Fidesz kezdeményezésére, részben az aktivisták saját buzgalmából. A másik oldalon a kommunikációs kedv a váratlan fordulat - az MSZP meglepő szereplése és várható végleges győzelme - miatt nőtt meg. A választások kimenetele azonban ekkor még nem dőlt el, s a bizonytalanság mindkét oldal online aktivistáit fűtötte. Mozgósítás kontra poénok SMS és e-mail: bár előző felosztásunk alapján mindkettő személyközi kommunikációs eszköz, különbségeik is jelentősek. Az SMS pénzbe kerül, a karakterszám kötött (160), egyelőre elsősorban szöveges üzenetet küldhetünk. Az SMS személyközi kommunikáció ugyan, de a mostani kampányüzenetek inkább tekinthetők személyre szabott szórólapnak. Fontos, hogy általában baráttól, ismerőstől kapjuk, ezért nem annyira durva és személytelen beavatkozás, mint a szórólap-osztogatás, vagy a választási hirdetések a postaládában. A kampányban ugyanakkor megjelent az internetről küldött, személytelen, tömeges SMS is. Az Internet- és a mobilvilág újabb érintkezési pontja, hogy az SMS-ek egy idő után már e-mailben is terjedtek. Az e-mail a hozzáféréssel rendelkezőknek ingyen vagy olcsón áll rendelkezésére. Akármilyen hosszú lehet. E- mailben ezért sok műfaj - komoly politikai érvek, cikkek, racionális fejtegetések, álláspontok, nyílt levelek, nyilvános aláíróívek, politikai episztolák, sőt hosszú versek - terjedt a 2002-es kampányban. S csatoltak hozzá karikatúrát, posztert, hangparódiát, sot rajzfilmet is. A Nyílt Társadalom Archívum gyujteménye tartalmaz egy igazi gyöngyszemet: a politikusok beszédrészleteiből rapstílusban összeállított diszkószámot. Az e-mail az SMS- nél egyszerűbben továbbítható sok embernek, adott esetben ismeretleneknek is. Ehhez csak jó adatbázisok vagy vírusszerű programok kellenek - mindkettőre láttunk példát. Külön kell választani a közös cselekvésre felhívást, rendezvényekre mozgósítást a humortól, az online poénoktól. A politikai vagy ahhoz kapcsolódó mozgósítás közvetlen hatékonysága vitathatatlan. Az 1990-es taxisblokádnál még különlegességnek számított, hogy a taxisok decentralizált kommunikációs eszközük, a CB rádió birtokában gyorsan és hatékonyan tudtak szervezkedni. Ma, az internet és a mobiltelefon korában a decentralizált mozgósítás a hólabdaszerűen továbbadott üzenetekkel már egyáltalán nem számít különlegesnek. A mostani kampányban mindkét politikai tábor szervezett e-mailben és SMS-sel közönséget több, kiemelkedően fontos tüntetésre, nyilvános eseményre. Néhány példa:
Az interaktív online humorban - csakúgy, mint a hagyományos személyközi helyzetekben - a viccek megerősítő, feszültségoldó szerepét kell kiemelni. Az SMS- poénok jelentős része kihasználta a médium valós idejű működését, és frissen reagált az aktuálpolitikai eseményekre ("Bokros Lajos vagyok. Csomagolok és jövök!" "miniszterelnöki tapasztalattal fiatal jogász állast keres"). Az online humorban hangsúlyos műfajként jelent meg a vicces politikai költészet. Az e-mail folklór hosszabb muveinek sorában a klasszikusok naprakész politikai átirataival is találkoztunk. Elküldték e-mailben valós röplapok paródiáját is: "Tudta-e Ön, hogy Medgyessy Péternek fülzsír volt a fülében az Orbán vita alatt, ezért nem hallotta, hogy mit súgnak neki a háttérből" A rímbe szedett változatok locsolóversike, csasztuska, esetleg hülyegyerek-versike ("a kriptában csörögnek a halottak?") stílusban íródtak. A SMS-poénok feszesek. A politikai folklórban a szlogenekhez, falfeliratokhoz, graffiti-hez hasonlítanak. Ennek oka a korlátozott karakterszám, a kötött forma kényszere:
Párhuzamos univerzumok Az e-mail és SMS hálózatok esetében a két nagy politikai tábor között valószínűleg kicsi az átjárás, mindegyik csoport a saját álláspontját megerősítő üzeneteket kap/küld. Hiszen ki szeretne ellenérdekelt, más pártokkal szimpatizáló ismerőseinek politikai üzenetet küldeni? Ez csak kellemetlen helyzeteket szülhet, míg a magánlistáinkon szereplő elvbarátainkkal jót felszabadultan nevethetünk vagy bosszankodhatunk. Mindezt azonban nagyon nehéz közvetlenül bizonyítani. A mobiltelefon-társaságok csak összesített adatokat közölnek (ha közölnek egyáltalán) a választások alatt jócskán megnövekedett telefon és SMS-forgalmukról. Az egyes üzenetek követése, a hólabda útjának utólagos rekonstrukciója a hálózatokon nehezen lehetséges. Nem tudjuk azt sem, hogy főleg városi jelenséggel állunk-e szemben. Kutatásunk során arra találtunk bizonyítékokat, hogy egyes szakmai levelezési listák politikai vitafórum funkciót is betöltöttek e kivételes két hétben. E listákon névvel jelzett hozzászólásokban, ellenérdekű álláspontok, érvek is megjelentek, itt tehát szemtől szemben találkoztak a két nagy tábor képviselői. Úgy, mint a chat-szobákban - viszont itt racionálisabb vita folyt, mert kollégák vitatkoztak, s nem álnévvel. Közvetett bizonyíték a két tábor közötti legalábbis kis átjárásra, hogy - mint a Kádáros, Gorbacsovos, Reaganes vicceknél - megjelentek az átiratok (pl.: "a FIDESZ/MSZP a javadat akarja, de te ne add oda"). Normál idoszakban, politikai békeidőben zokon vennénk, ha ennyi üzenettel bombáznának bennünket ismerősök, online és valós félismerősök, és ismeretlenek. Az üzenetek egy része nemcsak a netikettet, hanem a tételes jogot is sértette, mint arra az adatvédelmi biztos állásfoglalása rámutatott. A felforrósodott, sőt hiszterizált kéthetes zárókampány sodrában azonban mindez természetesnek tűnt. Hírfüggők, politikai junkie-k, igényeltük és gyors továbbküldéssel honoráltuk az instant információ-injekciókat. A kereskedelmi tévék nagy szerepe és a kampánystábok professzionalizálódása mellett új kommunikációk technológiák is hozzájárulhattak, hogy az idei kampányban a politikusok egyre csökkenő időkülönbséggel reagáltak egymás mondandójára. A kampány utolsó két hetében a reakcióidő már napi több üzenetváltást is megengedett. A kampánycsend előtti este végül néhány percesre gyorsult a reakcióidő (Lendvay Ildikó már pár perccel az MTV kritikus kampányösszefoglalója után tiltakozott és feljelentést tett az Országos Választási Bizottságnál). Végül a mindent eldöntő második forduló éjszakáján Kuncze Gábor már szinte jelen időben reagált Orbán Viktornak a végeredményt, a választási vereséget elismerő beszédére. A kütyük üzenetei Hogyan értékeljük az elektronikus tér robbanásszerű átpolitizálódását, a választópolgárok online aktivitását? Egyfelől azt mondhatjuk: a nemzeti politika, a közügyekkel foglalkozó társadalmi nyilvánosság kitágult és magába ölelt sokszázezer, addig passzív állampolgárt. Az internet hatását elemezve jelentős elméletírók - Todd Gitlin, John Keane - attól féltettek, hogy az új médiumok az egységes társadalmi nyilvánosságot szétaprózzák, és helyette tematikus "nyilvánosságocskák" ezreit hozzák létre. A témák szerint specializálódó vitafórumokon mindenki csak a saját témáival foglalkozik, s a sokszínű mozaikban elsikkadnak a lényeges, központi kérdések. Az elmúlt hetekben Magyarországon éppen ellentétes folyamatnak voltunk tanúi: az országos nyilvánosság tört be a fórumok sokaságára (ez akár helyeselhető is volna), s magánéletünk terébe (ez viszont nem kívánatos). Másfelől a felforrósodott vitákban kevés maradt a racionális elem. Annál több az érzelmi kitörés, a pártlózungok ismételgetése, a kampány érdekeit követő megnyilvánulás. Sokan a felülről lefelé szerveződő politikai marketing bábjaiként kommunikáltak. A megnövekedett online politikai részvétel tehát helyes és üdvözlendő, csakúgy, mint a magas választási részvétel - ám csak annyiban értékes, amennyiben érvekkel támogatott és többoldalú eszmecsere folyik. A gyűlöletbeszéd az új fórumokon is aláássa és roncsolja a demokratikus közbeszédet. Az online gyűlöletbeszéd - csakúgy mint a hagyományos médiában - nem az érvekre, a tartalomra figyel, hanem kétségbe vonja ellenfele jóhiszeműségét, és gyűlöletre mozgósít ellene. A tömegek "sok küldi soknak" típusú online politizálása eddig ismeretlen és új jelenség a magyar politika történetében. Amikor az eDemokrácia Műhely keretében folyó kutatásunkban még a választások előtt megkérdeztük a pártok kampánystábjait, kiderült: az SMS és az e-mail csak marginálisan szerepelt kelléktárukban. Ok sem számítottak rá - s a folyamat ellenőrizhetetlensége miatt kicsit tartanak is tőle - hogy profi, jól tervezett kampánymunkájukba aktívan beleszólhatnak a választók tömegei. Végül kérdés, hogy csak az idei, felfokozott kampányhoz kötődő, kivételes és egyszeri jelenségről van-e szó. Bár a felforrósodott kedélyek és szerverek most lenyugszanak, bizonyosak lehetünk benne, hogy a legkésőbb az őszi önkormányzati választási kampányban ismét megjelennek majd elektronikus kütyüink kijelzőin a politikai üzenetek. Sükösd Miklós-Dányi Endre Sükösd Miklós politológus, médiakutató, a Közép-Európai Egyetem docense; Dányi Endre az eDemokrácia Hírlevél főszerkesztője. Mindketten az eDemokrácia Műhely Egyesület (www.edemokracia.hu) tagjai. |
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
