![[edemokracia.hu]](/c/edemokracia.gif "[edemokracia.hu]"){kind=small}
|
|
 |
Aktuális | |
|
Rólunk | |
|
Dokumentumok | |
|
Pályázatok | |
|
Rendezvény | |
|
Linkek | |
|
| |||
|
eDemokrácia Műhely >> Rólunk >> Publikációk >> Hoz-e új demokrácia modellt az e-demokrácia? | 2024. április 25. | |
| |||
| |||
|
Hoz-e új demokrácia modellt az e-demokrácia? Interjú Varga Csaba szociológussal Szarvas ZsoltA demokráciaelméleti és információs társadalom-elméleti kutatások egyaránt felteszik azt a kérdést, hogy a 21. század első felében széles körben létrejövő e-demokrácia (digitális demokrácia) új, jelentősen továbbfejlesztett demokrácia modellt jelent-e, vagy ppen ellenkezőleg minden marad a régiben, a klasszikus, de már kifáradt, részben elavult demokrácia-szisztéma átmentése történik. A Stratégiakutató Intézetben egyaránt folynak információs társadalom- s demokráciaelméleti kutatások, sőt embrionális állapotban ilyen típusú fejlesztések is, ezért az intézet vezetőjét, Varga Csaba szociológust kérdeztük a demokrácia-modell változásának elméleti s gyakorlati problémáiról. - Mielőtt az e-demokráciáról beszélnénk, jogos feltenni azt a kérdést, hogy az euroatlanti kultúra demokrácia-modellje hogyan értékelhető? - A kérdés jogos, de válasz nincs. Nem is lesz egyhamar. Magyarországon sincs komplex demokráciaelmélet, noha néhány szociológus és politikus fontos könyveket írt. Azért sincs, mert a demokráciaelmélet nem választ-ható el - például - a hatalom- és az államelmélettel vagy a közigazgatás átfogó újragondolásától. Még tovább is mehetek: rvényes demokráciaelmélet elképzelhetetlen a régóta várt új társadalomelmélettől, ám a társadalomszerkezet kutatások nem pótolhatják a társadalom egészéről szóló integrált, egységes koncepciókat. Nem az a legfontosabb probléma tehát, hogy az aktuális demokráciaelmélet sokszor foglya a politikai gyakorlatnak vagy az értelmezések nem tudnak kilépni a politikai előítéletek erőteréből, hanem az, hogy nincs társadalomtudomány s ami van, az elméletileg nem eléggé végiggondolt. Így egyelőre arra vállalkozhatunk, hogy hipotéziseket mondunk a későbbi koncepcionális rtelmezések számára. Holott a huszadik század magyar történelme több, különböző, egyaránt felemás, sőt torz demokráciamodell gyakorlata, ami kitűnő tapasztalat-együttes ahhoz, hogy a társadalom politikai létmódjának összehasonlító vizsgálata alapján eljussunk elméleti következtetésekig. - Ha a tudomány talán adós is a demokráciaelmélet sokoldalú kidolgozásával, nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy mi a demokrácia. - Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, holott igazából nem tudjuk, mi a demokrácia. Vagy még pontosabban: ismerjük az elmélet néhány ezer év demokrácia eszméit, de a víziók elmélete nem pótolhatja a demokrácia-valóságok korrekt feltárását. Ez azonban nem a politikai gyakorlathoz kötött politológusok leckéje, hanem a politikaelmélet vagy még tágabban a társadalomelmélet filozófiai feladata. Azt tudjuk persze, hogy a demokrácia elvben a démosz részvétele, csak minden korban az a kérdés, hogy univerzálisan és aktuálisan ki s mi a démosz. Továbbá talán az is világos, hogy a demokráciában elvben az emberek saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, csak ppen az kétségbeejtően homályos, hogy kik az emberek, mi a sorsuk, mi is az a "saját kezük", mit jelent az irányítás és így tovább. Most azonban nemcsak arról beszélek, hogy a modern individualizmus mennyire és hogyan került szembe a modern társadalom állítólag szabad intézményeivel. A demokrácia eszméje természetesen minden korban intézményesül, csak ki válaszol arra, hogy az adott intézményesülés mennyiben felel meg a démosz igényeinek, miután - például - az igények gyakran csak a társadalmi tudattalanban léteznek. Mert az odáig rendben van, hogy az elmúlt századok arról szóltak, hogy irtózatos harcok árán elértük a választói jog kiterjesztését, ami vitathatatlanul a demokrácia elemi feltétele, miközben nemcsak a kilencvenes években vehettük észre, hogy a képviseleti demokrácia valóságos modelljei és a társadalmi létezés és gondolkodás gyakorlatai szinte kizárják a demokrácia idea megvalósulását. - Ezt értsük úgy, hogy nincs demokrácia? - Nem a "van" és a "nincs" a két válaszalternatíva. Alexis de Tocqueville lassan kétszáz éve írta Az amerikai demokráciában, hogy Észak-Amerikában a szó szoros értelmében a nép parancsol, noha a kormányzati forma szerint a demokrácia népképviseleten alapul, avagy nincs tartós akadály, amely meggátolná, hogy a nép nézetei, előítéletei, érdekei, sőt érzelmei megjelenjenek a társadalom mindennapi irányításában. Ma nincs társadalomtudós, aki ezt le merné írni. Azért ne gondoljuk, hogy Tocqueville elvakult idealista volt, hiszen ugyanebben a könyvben fejti ki, hogy az amerikai köztársaságokra nézve a legnagyobb veszély a többség mindenhatóságából fakad. Kész vagyok azt gondolni, hogy a (poszt)modern demokráciaelméletet csak egy új Tocqueville írhatja meg, aki legalább nyolc-tíz tudomány - tudomány-közti - elemzése alapján fogalmazhatja meg az európai vagy közép-európai demokráciát, vagy az új kor stratégiája szerint a globális és lokális (globlokál) demokráciát. - A kérdés éppen az, hogy lehet-e már globális demokráciáról beszélni, mi több, a globális demokrácia e-demokrácia lesz-e? - A huszadik század minden borzalma, kudarca, veresége ellenére egyrészt a demokrácia elterjedését hozta magával, másrészt azt a felismerést, hogy minden eddigi létező demokráciavalóság csak korlátozott demokrácia volt. A különbség a korlátozottságok mértékében s típusában van. Olyan pozitív utópiát könnyelműség lenne demonstrálni, hogy belátható időn belül lesz olyan demokrácia, amely tartósan s teljesen megszabadít minket a korlátozottságok mind-egyikétől. Az egyik legizgalmasabb kérdés például az: a nem-demokráciák és a demokráciák története kíméletlenül arra ösztönöz minket, hogy számos olyan jelenséget, folyamatot felismerjünk, amely minden korszakban, rendszerben, berendezkedésben érvényesült, függetlenül attól, hogy diktatúra, monarchia vagy éppen demokrácia volt. Mondjuk rtelmezzük azt a több ezer éves tapasztalatot, hogy a régi és új társadalmak, sőt a posztmodernek hívott fejlett mai társadalmak egyaránt újraépítik a csúcstekintéllyel rendelkező politikusok iránti társadalmi szükségletet. Ott vagyunk a régi dilemmánál: a tekintély adja a hatalmat, vagy a hatalom szüli a tekintélyt, sőt a demokrácia egyik alapformája a tekintélyszükségletet megjelenítő csúcspolitikus? - Az e-demokráciban is tekintély-orientált demokrácia lesz? - Én nem tekintély-orientált demokráciáról beszéltem, csak arról, hogy a demokráciában is intézményesül a csúcsvezetővel szemben társadalmilag érvényesített tekintélyszükséglet. Annyit túlzás nélkül mondhatunk, hogy a huszadik század kvázi-tömegdemokráciája, vagy kvantitatív demokráciája után talán az első kvalitatív demokrácia típus születhet meg. A választói jog kiterjesztése után két aktuális feladat van: a választói tudás, a választáshoz szükséges tudás szétosztása és evvel párhuzamosan a közvetlen választói döntésrészvétel kiszélesítése. Az információs kor azonban ehhez csak a technológiai hozzáférést és a hozzáférés digitális intézményeit tudja megteremteni. Ehhez azonban már nem kell kétszáz év, hanem csak húsz-harminc , de a politikai mező esetleges ellenállásai ezt a kiterjesztést is lassíthatják. A politikus és a polgár hiába mutogat majd egymásra: mind a kettő hajlamos a balgaságra, azaz az egysíkú gondolkodásra. A tízes években Európában mindenhol e-ügyintézés lesz a közigazgatásban, gyakori e-testületi munka az önkormányzásban, elterjed a közvetlen demokrácia az e-népszavasok jóvoltából és nyilván egy-két ciklus után széles körben alkalmazzák az e-választást is. Nem csak én, vagy Ön, ma fél Európa az e-demokrácia esélyeit latolgatja. - És akkor valahol itt van a demokrácia-kánaán... - Nincs itt, de nem is lehet soha itt. Egyes elemei talán láthatóak majd, ám még rész-leges demokrácia-kánaán sem lehet addig, amíg csak politikai demokráciában gondolkodunk. Az e-demokrácia viszont potenciálisan új demokrácia-modellt ígér. Ám a választáshoz és döntéshez szükséges intézményesített tudás szétosztása, valamint a személyes döntésrészvétel kiszélesítése és megvalósulása egyrészt már egy új társadalom-modellhez, a tudástársadalomhoz, másrészt egy új globális tudat-felfogáshoz, az új tudatosodáshoz köthető. Mindez azonban Magyar-országon egyelőre széles körben még felfog-hatatlan. Egyaránt nem látnak el idáig a polgárok, a döntéshozók vagy a tudósok többsége sem. Holott Magyarországon is az első áttörés, az e-közigazgatás bevezetése rövidesen végbemegy. Ennek érdekében (is) égetően hiányzik a szellemi-tudati felkészülés. De a jövő feltehetően nem marad el az egyéni vagy a közbalgaságok miatt. |
|
|
|
||||||||||||
| ||||||||||||||||
